A nap képe: Gili Air, Indonézia

Idei húsvéti szünetünket az aprócska Gili Air szigetén töltjük. A három pici Gili sziget (Trawangan, Meno és Air) Bali keleti szomszédja, Lombok partjainál helyezkednek el. Mi múlt péntek este repültünk Perth-ből Balira, majd szombat reggel Baliról jöttünk tovább komppal.

A szigetek nagyon nyugisak: nincs se autó, se motor, sőt még aszfaltos út sem. Aki nem szeret gyalogolni, az póni-taxival is közlekedhet. A szigetet úgy másfél óra alatt lehet körbegyalogolni.

Tongariro Crossing, avagy túra az aktív vulkánnál

Új-Zéland a túrázók Mekkája. Számtalan túraútvonal van, és míg a leghíresebbek mind több napos túraútvonalak, talán a legismertebb egy napos a Tongariro Crossing. Több napos túrát nem vállaltunk be; egyrészt időnk sem lett volna rá, másrészt pedig azért az már egész más tészta, több napra való felszerelést és élelmet kell cuccolni az embernek, speckó felszerelés is kell hozzá, mint például jó minőségű hálózsák, stb. De miután tavaly Tasmániában kicsit megbántam, hogy a Cradle Mountain-nél nem hagytunk magunknak több időt és nem másztuk meg a hegyet, még egyszer nem akartam ezt a hibát elkövetni, és mondtam Attilának, hogy ezt a túrát mindenképpen meg szeretném csinálni, még ha kicsit hosszúnak is tűnik.

Wellington

A Fox Glacier-ben töltött éjszaka után (az egyik legjobb kemping volt) másnap mentünk tovább észak felé. A Déli sziget nevezetességeit lényegében letudtuk, de még 600km-re voltunk Picton-tól, ahonnan a komp indult az Északi szigetre. Úgy döntöttünk, hogy ezt a távot megbontjuk, és alszunk egyet Nelson-ban, ami a sziget második legnagyobb városa, ahonnan már csak két óra lesz az út másnap. Odafelé végig esett, először tapasztaltuk meg a rettegett nyugati parti időjárást. Azért egy-két helyen megálltunk, például a „Palacsinta sziklák”-nál, ami teljesen a tavaly megcsodált Apostolokra emlékeztetett minket.